Kitüntetettek

Bársony István író, 1855.. november 15. - 1928. március 12.

Mohától két kilométerre, Sárkeresztesen látta meg a napvilágot a természetírás legnagyobb alakja, Bársony István.
1855. november 15-én. Anyja Fásy Lujza, irodalomkedvelő lélek; apja a gróf gazdatisztje, Bársony János, természetszerető, igaz magyar. A fiú négy éves, amikor húgaival együtt felkerekedett a család és Nagykárolyba költözött. Elemi- és középiskolai tanulmányait Nagykárolyban, Pozsonyban és Szatmárnémetiben végezte. Jó íráskészsége, irodalmi vénája már a középiskolában megmutatkozott. Érettségi után Budapestre ment jogot tanulni, de jobban érezte magát a budai hegyekben.

Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Borsos Vilmával. István a jogi pályától elfordult, újságíró lett. Az Egyetértés, a Hazánk, később a Magyar Hírlap munkatársa, 1907-től a Budapesti Közlöny szerkesztője lett. Novelláival az első nagy sikert 1886-ban aratta: I. díjat nyert az Ország-világ pályázatán Proletárok című írásával. Megjelent első könyve is, a Százszorszépek. Írói pályája töretlenül ívelt, s több mint négy évtizeden át alkotott.

A Szabad ég alatt, az Erdőn, mezőn, a Csend, a Magyar természeti és vadászati képek ma már a természetírás klasszikusai. A szív ösvényein is otthonosan mozgott. (Dobogó szívek, Négyszemközt, Ecce homo, Szerelem könyve). Életében 44 kötete jelent meg. Közel 700 novella olvasható a 44 műben, de több mint 300 írása csak a korabeli lapokban lelhető fel. A közelmúltban megjelent az Elveszett paradicsom , ebben két, eddig könyvben még nem közölt írás is helyet kapott. Hitvallása így szól: A természet költője nem mesemondó. Hitet kell tennie arról, hogy igazat ír. Egyetlen sort se írtam le a természetről, amelynek az igazságáról meg ne győződtem volna. Novellái mellett említésre méltóak regényei is. Az Ingovány gazdag meséjű, színekben és hangulatokban dús történet, a Rab király szabadon pedig az első magyar állatregény volt. Írói kvalitásait a szakma is elismerte. Egyik kritikusa írja: "Nincs még egy olyan író sem nálunk, sem az egész világon, aki a természetet olyan élővé tudná varázsolni, mint ő." A Petőfi Társaság 1894-ben, a Kisfaludy Irodalmi Társaság 1898-ban tagjává választotta. Az antológiák, almanachok, a díszkiadásban megjelenő nagy albumok (Tátra-album, Magyarország vármegyéi és városai) is igényelték munkáját, szakértelmét. Életműve bekerült a tankönyvekbe, ma is szerepel az olvasókönyvben. Szakcikkei is rendszeresen megjelentek, s több vadászati témájú könyv előszavát írta. A Diana Budapesti Vadásztársaság tiszteletbeli örökös elnökének választotta csakúgy, mint a "Hubertus" Magyar Vadászok Országos Egyesülete. Szülőfaluja, Sárkeresztes díszpolgára, a Madártani Intézet tiszteletbeli tagja, s 70. születésnapján egy ország ünnepelte. Töretlen munkakedvvel alkotott. A Magyar Földön, a Dinamit, az Este, a Vérvirág után Az erdő könyve és az Én világom is a természetírás remekei. Élete utolsó éveiben vesebetegségben szenvedett, a kórt már nem tudta legyőzni, 1928 március 12-én meghalt. Sírjánál családtagjai, az író- a tudós- a vadásztársadalom és a politikai élet kiemelkedő személyiségei búcsúztak el egy nagy magyar lélektől. A fővárostól kapott díszsírhelyre a tisztelők és barátok jóvoltából életnagyságú szobor került. A síremlék Csók István sírja mellett található a Fiumei úti temető művészparcellájában. Szülőházára emléktáblát helyezett a Budapesti Ügyvédek Természetjáró Szakosztálya. Ezt a háború vihara elvitte, helyére a 150. születésnapon a nevét viselő Alapítvány helyezett új domborművet. Civil szervezetek, emlékplakett, a Tűzköves forrásnál emléktábla, Csongrádon a szakközépiskola, Budapesten utca viseli a nevét.

Csomasz Tóth Kálmán lelkész, tanár, zenetörténész, 1902 szeptember 30 - 1988 november 20.

Született Tapolcafőn 1902. szeptember 30-án, elhunyt Budapesten 1988. november 20-án, Szülei: Tóth Kálmán református kántortanító és Csomasz Julianna. Édesapja ifjúkori népzenei gyűjtéséből a Magyar Népzene Tára I. kötetében (1951) 15 gyermekjáték-dal található. 1929-ben megnősült, felesége Méreg Gizella. Házasságukból 5 leánygyermek született.

1912-1920-ig a Pápai Református Gimnázium tanulója volt, itt érettségizett. A Teológia I-II. évét Pápán végezte, alapvizsgája letétele után ösztöndíjjal az USA-ba, Daytonba került, itt fejezte be teológiai tanulmányait és egy évig Újlaky Ferenc mellett segédlelkészként is szolgált. Az USA-ban nyert oklevelét az ún. „Tiffini Egyezmény”
alapján 1926-ban a Dunántúli Egyházkerület honosította. Ezután a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán, az
Eötvös Kollégium tagjaként magyar-angol szakon tanult tovább, s az 1927-28. tanévben ifjúsági elnök is volt. Ezután az egyházi munkakörbe tért vissza. Vallásoktató Kaposváron (1928-1932), lelkipásztor Sárkeresztesen (1932-1938), majd Csurgón (1938.1952).

Csurgói szolgálata idején, 1943-ban Dr. Révész Imre püspök őt bízta meg az időközben elhunyt Árokháty Béla énekügyi szolgálatának folytatásával és a tervbe vett új református énekeskönyv megalapozásával, az ehhez szükséges kutató
munkával. Evégből mint lelkipásztor az 1943-44. évekre szabadságot kapott, majd a háború befejezése után, 1946 őszén folytatta a megkezdett munkát, most már mint az új énekeskönyv szerkesztője. A próbaénekeskönyv 1948-ban jelent meg „Énekeskönyv a magyar reformátusok használatára” címmel. Az új énekeskönyvet hamarosan szlovákiában is kiadták és ennek alapján készült a szlovák nyelvű református énekeskönyv is.Csurgói szolgálatát
1950-ben konventi missziói lelkészi állással cserélte fel Budapesten.

1952-ben mint szakelőadó a budapesti Teológiai Akadémiára nyert beosztást és 1978-ig, nyugdíjba vonulásáig foglalkozott a leendő lelkészek egyházzenei oktatásával. 1962-től, mint a zenetudományok kandidátusa, főiskolai tanári címet kapott.

A Magyar Tudományos Akadémia 1953-tól több rendbeli zenei művelő-déstörténetünkben különösen elhanyagolt, református vonatkozású kutatási feladatokkal bízta meg. Ilyenek a protestáns graduálok zenei feldolgozása, továbbá a XVI-XVIII. századi egyházi népénekek, főleg dallamok forrásainak, életének, egyrészt nemzetközi himnológiai, másrészt hazai népzenei és irodalomtörténeti vonatkozásának számbavétele.

1974-től a MTA Zenetudományi Bizottság tagja, 1980-tól elnöke, a Magyar Zenetörténeti Kézikönyv szerkesztő bizottságának tagja. Munkatársa a MGG-nek és a Grove’s Dictionary for Music and Musicians-nak. 1974-75-ig a Katolikus Országos Liturgiai Tanács felkérésére részt vett az új zsoltárszövegek elbírálásában.

Főbb művek

1950 – A református gyülekezeti éneklés
(Budapest 1950)
1953 - Halottas énekeskönyvünk dallamai (Budapest 1953)
1958 – A XVI. század magyar dallamai (Régi Magyar Dallamok Tára1. Budapestest)

Forráskiadvány és kandidátusi értekezés

1967 – A humanista metrikus dallamok Magyarországon (Budapest 1967)
1971 – Dícsérjétek az Urat! – Tudnivalók énekeinkről (Budapest 1971)
1977 – Magyar protestáns graduálok himnuszai (Budapest 1977)
1978 – Maróthi György és a kollégiumi zene (Budapest 1978)
1983 – O wahres Wort. 50 XVI. századi magyar dallam,
205 versszak német szövegfordítással, bevezető
tanulmánnyal és jegyzetekkel. (Budapest 1983;)
2003 –Hagyomány és haladás (válogatott anulmányai) (Budapest 2003)
2004 - Nem én muzsikálok. (válogatott versei) (Pápa 2004)
2005 - O wahres Wort. 50 XVI. századi magyar dallam,
205 versszak német szövegfordítással, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel(Budapest 2. javított kiadás 2005)

 

Dr. Gelencsér József

Sárkeresztes, Jókai u. 3. sz. alatt, szerény hajlékban született 1951.július 9-én. A telek szomszédos volt azzal az egykori uradalmi ingatlannal, melynek intézői lakásában Bársony István vadászati író látta meg a napvilágot. Az azonos nevű édesapja magtárosként, édesanyja Pap Erzsébet háztartásbeliként dolgozott egész életén át. Felmenői jórészt kisparasztként éltek, de akadt köztük csizmadia, bognár, szarvasmarhákkal kupeckedő és a 19. században még hétszilvafás kisnemes is. A falusi közösségben megismerte a népi kultúra még élő elemeit, így a szokásokat, a tájnyelvet, a népdalokat, a viseletet. Megtanulta, hogy szorgalmasnak és beosztónak kell lenni. Az általános iskola első négy osztályát szülőfalujában végezte jó tanítók keze alatt, társaival barátságban. Őt szintén tanította az a Szalay Ilona, aki nemzedékek sorát, így szüleit is. Az ötödik osztálytól kezdve már Székesfehérvár legnívósabb iskolájának, a II. Rákóczi Ferencről elnevezettnek lett tanulója. Közben 1961 végén családja a megyeszékhely városba költözött. A tanulmányokat az igen jó hírű József Attila Gimnáziumban folytatta. Mindkét iskolában voltak kiváló tanárai, főleg az őt érdeklő történelem és magyar irodalom szaktárgyakból. Közülük Fejér megye díszpolgárával, dr. Halmos Istvánnal később baráti viszonyba került. Elsősorban történelemből mutatott kiváló előmenetelt, versenyen megyei első is lett. Egyidejűleg megismerhette a korábbiaktól eltérő városi létet, számos adottságával, lehetőségével. Bővült baráti és ismerősi köre.

Figyelemre méltó tanulmányi eredménye alapján nyert felvételt a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára. Előtte 1969-70-ben előfelvételisként, évfolyamtársaival együtt Kalocsán katonáskodott. Az egyetemen a tanulás, a tudás, az ismeretek magasabb szintje várta, országos hírű oktatókkal. Elsajátította a jogtudomány alapjait, hatott rá a jogi kultúra, szélesedett látóköre. Megkedvelte a mediterrán Pécs és a sokszínű Baranya tájait, népét, intézményeit. Kollégiumi szobatársaival, kik a jog művelése során jelentős beosztásokba kerültek, máig szoros kapcsolatot tart. A diplomát 1975-ben vette át.(Később ügyvéd-jogtanácsosi szakvizsgát tett.)

A  jogalkalmazói tevékenységet a székesfehérvári városházán kezdte meg és folytatta a rendszerváltásig. Olyan tapasztalatokra tett szert a vezetés, a hatósági és testületi munka terén, melyeket később is jól tudott hasznosítani. Itt az utolsó, a fejlődést hozó, Balsay Istvánhoz köthető időszakban a jogi osztályt, majd a megyei jogú város hivatalát vezette.

A rendszerváltás további előrelépést hozott számára. 1991 januárjának elejétől 2010 augusztusának végéig a Fejér Megyei Közigazgatási Hivatalt (illetve jogelődjét, jogutódját) vezette. Ennek keretében három és fél évig a három megyére kiterjedő Közép-Dunántúli Regionális Hivatalt. Magas szinten dolgozó munkatársaival – így helyettesével, dr. Szekerczés Annával – együtt országosan is jelentős eredményeket értek el. Többek között az önkormányzatok törvényességi ellenőrzése, a hatósági munka és a továbbképzés terén. Mint helyettes államtitkári beosztású hivatalvezető a régión túli országos, sőt nemzetközi ismeretekre tett szert, a közigazgatási joggal összefüggésben. A köztisztviselői oktatáson kívül tanított egyetemen és főiskolán. Közjogi publikációinak sora jelent meg. Tartotta a szakmai kapcsolatot Alma materével, főleg dr. Kiss László professzorral. Külföldi tanulmányutakon vett részt. Nyugdíjazása után heti két alkalommal jogtanácsosként dolgozott dr. Karsai Béla holdingjánál. Nyolc éven keresztül tagja volt a székesfehérvári polgármester, dr. Cser-Palkovics András tanácsadó testületének, a Szenátusnak.

Mindig büszke volt Székesfehérvárhoz és Sárkereszteshez fűződő kapcsolatára. Nyolcadik osztályos kora óta gyűjtötte a község népi kultúrájának (szellemi) emlékeit. Foglalkozott többek között a település szokásaival, gazdasági tevékenységeivel, népművészetével. Sárkeresztes népi jogéletéről alkotott terjedelmes kötetével végleg elhelyezte szülőfaluját a magyar nyelvterület néprajzi térképén. Kutatott Veszprém és Baranya megyében, Erdélyben, Moldvában, magyarok, horvátok és szerbek között. Néprajzi szemléletét meghatározta Pesovár Ferenccel, dr. Lukács Lászlóval és dr. Lackovits Emőkével fennálló baráti kapcsolata. A két tudományterület révén egyszerre élhetett a múltban, a jelenben és a jövőben. Sárkeresztes község vezetésével, itt élő több rokonával, barátaival, ismerőseivel most is jó viszonyban áll, házastársával műveli a kb. 1870-től családi tulajdonukat képező, újhegyi szőlőt, gyümölcsöst.

Feleségével, a horvát (sokác) származású Matovics Máriával az egyetemen ismerkedett meg, 1975-ben kötöttek házasságot. Ő a szakmai munkáját végig bíróként folytatta, 1992-től a Székesfehérvári Törvényszéken. Két fiúk, Gábor József és András Budapesten lett jogász, akár menyük, Kabács Szilvia. Az unoka, Lénárd József kisiskolás.

Főbb kitüntetései: jogi munkájáért Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje, néprajzi tevékenységért Sebestyén Gyula Emlékérem, a kultúra ápolásáért Deák Dénes Díj.

2019-ben ünnepélyes körülmények között vehette át a Sárkeresztes Díszpolgára Oklevelet Krähling János polgármestertől.

 

Keresztes László

 1945 júliusában Válon született, mélyen vallásos református családban.

Munkavállalói pályafutása a Videotonban kezdődött, ahonnan a megyei kórházba került. Ott előbb a röntgenosztály műszaki igazgatója, később az egész kórház főmérnöke lett. Munkája közben folytatta tanulmányait, 1978-ban a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán szerezte meg a villamosmérnöki diplomát, majd másoddiplomáját, 1997-ben a Közgazdaságtudományi Egyetemen, mint szakközgazdász szerezte kitűnő eredménnyel.

A kettő diploma együttes tudása adta a lehetőséget arra, hogy több évtizeden keresztül, mint műszaki gazdasági vezető, majd, mint igazgató dolgozzon.

 1977-ben Sárkeresztesen vásárolt telket, épített házat a falu egy olyan részén, ahol akkor még út sem volt. Ennek és a járdának a megépítése volt az első Sárkeresztesért véghez vitt jó cselekedete, amit a 81-es főúton álló buszmegállóban emelt váró követett.

 1989-ben vállalkozásba kezdett. Először a garázsban, majd a Bem utcában épült egy zokni - és kesztyűkötő üzem. A vállalkozás szépen fejlődött, így „kinőtték” a Bem utcai üzemet és egy sokkal nagyobb üzem építkezésébe kezdtek a Jókai utcában. Mindkét létesítmény a mai napig működik, a csúcsidőben 27 alkalmazottal, kiknek 80%-a sárkeresztesi.  A dolgozók előtt az ajtó mindig nyitva állt, és ha mód volt rá, a kérések meghallgatásra és megoldásra találtak.

Gyakran nem csak az üzem dolgozói, hanem mások is megkeresték nehézségeivel „Keresztes urat - a Vállalkozót” aki ahol tudott segített.

Az üzem a Jókai utcában egy teljesen új színfoltja lett a falunak. A gondosan rendezett parkosított terület megmutatta, hogy így is lehet, ilyen üzemet építeni és működtetni.

A termelő berendezéseken kívül, a parkosított terület fenntartásához a szükséges gépeket is megvásárolta. Ezeknek a gépeknek a segítségével tudtak aztán segíteni a falunak jó pár éven keresztül a hó eltakarításban és a futballpálya nyírásában mindaddig, amíg az önkormányzatnak is lett erre megfelelő gépparkja.

 Sárkeresztesi Református Egyház gondnoka lett, amit több mint 20 évig végzett.

Gondnoksága alatt felújították a templomot pályázati pénzből, a parókiát társadalmi összefogásból.

Megépült a templom előtti térköves terület is, amit teljes egészében finanszírozott, valamint a temető bejáratához elkészült gyönyörű kovácsoltvas kaput is Keresztes László csináltatta.

A 80-as évek közepén tudomására jutott, hogy a mai parkerdő területét tarvágásra jelölték ki. Nagyon sajnálta azt a sok gyönyörű fát. Megkereste a volt tulajdonost és hosszas alkudozás után megvásárolta. A második világháború óta magára hagyott terület igen elvadult állapotban volt. A terület kitisztítása után 11.000 fát is elültettek a területre.

Miután az Önkormányzat kezelésébe került a parkerdő, megnyílt a lehetőség pályázat beadására. A hármas összefogásból a – Tulajdonos – az Önkormányzat – és az Egyesület - közös munkájából megszületett a Parkerdő, a ma ismert formájában – kilátóval, paddokkal, esőbeállóval, tájékoztató táblákkal, rekonstruált lövészárokkal.

 Segítette a Sárkeresztesért Egyesület megalakulását, melynek 3 cikluson át volt elnökhelyettese.

A 17 év alatt nagyon sokat segített a csapatnak józanságával, emberséges, mégis gazdasági szemléletével. Példát mutatott munkából, elfogadásból, odaadásból. Minden ötlet megvalósítását támogatta, ha azt a többség megszavazta.

Sok rendezvény aktív részese volt és jelenleg is megtiszteli az Egyesület rendezvényeit, ahova soha nem érkezett, nem érkezik üres kézzel.

Életútjával hozzájárult Sárkeresztes fejlődéséhez, ezért 2022. július 2-án Sárkeresztes Község Önkormányzata munkáját elismerve díszpolgári címben részesítette.