Ugrás a tartalomra

Sárkeresztes Község
Önkormányzata

8051 Sárkeresztes
Kossuth u. 44.
Telefon:22 596 007
Fax: 22 596 009

Meghívó                           

 

Szeretettel hívjuk meg Önt és kedves családját bálunkra („un.  locsoló bálba”), amelyet a Sárkeresztesi Művelődési Házban ápr. 14.-én este 7 órától tartunk. Lesz zene, tánc, tombola és ünnepi jó hangulat.

A belépő ára 500 forint. A bált jótékonysági jelleggel szervezzük. Pártoló jegy is váltható, minimum 500 ft. értékben. Ételről és italról a résztvevők gondoskodnak („batyubál”). Tombola tárgyak felajánlását várjuk. A bál bevételét és a pártoló jegyek adományát a Sárkeresztesi Református Egyházközség épületeinek felújítására szánjuk.

Jelentkezési határidő 2012 április 12, este. Jelentkezni lehet személyesen vagy a következő személyeknél: Szima István (tel: 06-20-481-41-90), Naszályi Editke (tel: 06-30-452-57-00), Jakab Hajnal (este 19-20 óráig, tel. 596-086).

Boldog húsvétot kíván a bál szervezője,

a Sárkeresztesi Református Egyházközség Presbitériuma

 

 

 

Beszélgetéssorozat, Krisztus elhívása és konfirmáció

A Márk evangéliuma 1 rész 17. versében így szól hozzánk Jézus: „kövessetek engem, és én azt művelem, hogy embereket halásszatok. És azonnal elhagyván az ő hálóikat követték őt.” Ma is szükség van arra, hogy meghalljuk a Krisztus hívását és rátérjünk az élet útjára. A hitünk képes megerősödni, Krisztus képessé tehet minket megújulni és minket egy személyes döntésre hívni, hogy Krisztus mellett és az Ő egyháza mellett döntsünk. A döntésünk Isten megáldja, és kézzelfogható módon megerősíti. A hitünk megerősítése egy beszélgetéssorozat alapján és imádságos légkörben történik. A megerősítést csakis folyamatos, kitartó készülés és tanulás révén képzelhetjük el, amikor az új emberünk győz a győzelmes Jézus által. Mi nem győzhetünk, csak akkor, ha Krisztust életünk megváltójának fogadjuk el, aki hatalmat nyer kívánságaink, sebeink és betegségeink felett. A megerősítés része a Szentlélekért való imádság, és az általa nyert áldás. A megerősítés megvalósul, ha az áldások és örömök útjára térünk, külsőképpen konfirmációi felkészítés formájában. Ennek a folyamatnak nagy lelki kihatása lesz, mert a Krisztus közösségébe és az örökélet hatalmába kerülünk, mert Krisztus megszabadított a bűn és a halál hatalmából. Krisztus hatalma az igehirdetésben és az istentisztelet gyakorlásában is megmutatkozik. A konfirmáció ünnepe alkalmával elnyerjük az Atya minket befogadó áldását és felhatalmazást nyerünk az úrvacsora vételére.

A konfirmáció értelme az, hogy a megkeresztelt személy, mint aki elnyerte a hit ajándékát, a gyülekezet nyilvánossága előtt tesz bizonyságot Krisztus mellett hozott személyes döntéséről. A döntés magába foglalja a bűnbánat, a megtérés Lélek által munkált eseményét és a bűnbocsánat evangéliumának meghallását. E döntés kifejezésével a hívő fogadalmat tesz Krisztus követése mellett és betagolódik Krisztus testébe, közösségébe. Ezért fontosak a közösségi alkalmak. Isten munkálkodik így is a szívünkben, nemcsak a világban. Isten munkálkodását, mindenek előtt a teremtett világ csodáiban láthatjuk meg. Az ember lelkiismerete - jóról és rosszról való tudása - is egy igazságos Teremtőre utal. Az emberiség történelmének tanulmányozása közben is megsejthetjük a Gondviselő hatalmát. Vajon miért nem hisz mégis mindenki Istenben? Azért, mert az ember gondolkodása esendő és véges. Egyedül nem foghatja fel a végtelent, bűnösként a szentségest. Életvitelünk és hitetlenségünk miatt elszakadtunk Istentől. Ezt nevezzük bibliai értelemben bűnnek. Az ember, még ha meg is sejt valamit Isten létéből, hatalmából, mégsem képes tökéletesen megismerni őt, csak Isten igéje által, amely istenismeretre vezeti őt. A különféle tapasztalatok, az idők során kialakult családi, vagy népi szokások és okoskodások aztán szívünkben és környezetünkben ellentmondásokat eredményeznek. Ezért nem mindegy, hogy kiben hiszünk, és mit hiszünk Jézus Krisztusról, akiről a klinikai halálból visszajött emberek is örömmel beszélnek. Ők számoltak be arról, hogy jó volt a fényben vele találkozni. No, nem kell nekünk meghalnunk, hogy vele találkozzunk, mert lelkünk és hitünk őt mindenkor érzékelheti.

Mi nem azt mondjuk, hogy a sokféle hitgyakorlat közt egyedül a miénk az igazi, hanem azt valljuk, hogy egyedül Istennek van igaza. Krisztus bízott meg minket, hogy „elmenvén tegyünk tanítványokká minden népeket és megkeresztelvén őket… Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit Jézus parancsolt nekünk…(Máté 28, 19-20). Épp ezért szeretnénk vele bensőséges közösségben lenni. Az igazi hit sohasem gőgös mindentudást jelent, hanem mindig alázattal közeledik a Megváltóhoz és Istenhez. A svájci hitvallású (II. Helvét Hitvallás és Heidelbergi Káté) református egyházi hagyományok szerint a gyermekkorban megkeresztelt fiatalok két éves előkészítő után a gyülekezet előtt adják bizonyságát hitüknek, s fogadalmuk után az egyházközség, s ez által a Magyar Református Egyház tagjává válnak. Gyülekezetünkben évente a gyermekekhez hasonló számarányban jelentkeznek felnőttek is, akik szintén szeretnék hitüket megerősíteni és gyülekezetünk teljes jogú, úrvacsorázó tagjaivá válni. Számukra minden évben egy felnőtt keresztelői és konfirmációi beszélgetéssorozatot indítunk, mely egyházi ünnepünkhöz kapcsolódóan fejeződik be egy ünnepélyes istentisztelettel. Az ilyen alkalmak általában vasárnap vannak.

A felkészítés ideje két év, melyből az elsőn a közösségépítésre, míg a másodikon keresztyén hitünk tartalmának megismerésére esik a hangsúly. A konfirmált ifjak csapata aztán ifjúsági csoportként gyakorolja tovább a közösséget. A felnőttek számára, akik már részt vesznek alkalmainkon rövidebb a felkészítő ideje.

A konfirmáció hagyománya az evangélikus egyházban, a 17. században, Németországban alakult ki a gyakorló keresztény kegyességre nagy hangsúlyt fektető irányzatnak a hatására. Magyarországon a 18. század közepétől terjedt el a konfirmáció általánosan. Polgári értelemben 18 éves korától számít nagykorúnak valaki. A gyülekezeti tagság szempontjából ez a határ a konfirmáció. Ünnepélyes keretek között a gyülekezet nagykorú tagjává fogadják a Krisztus gyermekeit, akik elfogadják Jézust, a jó Pásztort, megvallják hitüket és ezután részesülhetnek az úrvacsora szentségében. Az úrvacsora kézzelfogható módon biztosít minket Krisztus megváltásáról, még akkor is, ha aggódunk néha, vagy félünk. Jézus szól ma is tanítványaihoz: Miért aggodalmaskodtok, ti kicsinyhitűek, kérdezte Jézus a tanítványokat és kérdez minket is? Miért van félelem, feszültség a kapcsolatainkban? Miért vannak belső vívódások, keservek szívünkben és szükség? Miért van vívódás, kimerültség és végső megfáradás csontjainkban? Mert nem helyes az életünk iránya, nincs bűnbánat, se megtérés, se öröm az életünkben. Mert a hiányosságainkra, a fájdalmainkra, kudarcainkra, az elmúlásra, a halál alagútjaira fokuszálunk, s nem az élő és a feltámadott Jézusra. Olyanok vagyunk, mint az első tanítványok, akik fájdalmas képpel jártak, mert nem volt élő Jézusuk, aki őket vigasztalja és vezesse. Az angyalok új lelki és mennyei élet felé vezették őket: „Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadott (Lk. 24, 5-6)”. Az élő Jézus szól ma is hozzánk minden igehirdetésben, csak lelkünk hallja meg a Szentlélek üzenetét, ne csak a fülünk. Mélyen érint meg Jézus a fájdalmainkban és szenvedéseinkben, csak nyissuk meg szívünk és lelkünk Jézus iránt! És megválaszolatlan imádságainkra is választ nyerünk a feltámadott Jézusban: „Én veletek vagyok a világ végezetéig (Mt. 28, 20)”. Ez az új irány a feltámadott Jézushoz vezet és a tamási hitetlenségeinkben meggyőz, új életet és új hitet ad. Mert ha Jézushoz mész, új lelki életet nyersz, és Ő maga győz meg téged. Mint Tamást, aki a feltámadott Jézus sebeibe tette kezét és ezt mondta: „én Uram és én teremtőm”. Ekkor már megvallotta hitét. Erre azért is szükségünk van, hogy megerősödjünk hitben. Ez a szenvedésben megtalált kincs, amit Jézus mindannyiunknak ad. És másnak is, hogy örök életük legyen: „Ha száddal Úrnak vallod a Jézust és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz” (Róma 10, 9). Jézus mondja: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha” (János 6, 35). Járuljunk Jézushoz, éljünk vele és általa, hogy a feltámadás reménységét és valóságát megnyerjük! Boldog, áldott húsvéti ünnepeket. Ámen. 

Tanuljunk hát az örök életről és Krisztus útjáról. Az érdeklődőket szeretettel várjuk. Kérjük, jelentkezzen bátran a gyülekezet e-mail címén vagy telefonszámán keresztül (www.refdunantul/lap/sarkeresztes)! Baráti üdvözlettel és áldáskívánással: Jakab Sándor lelkipásztor

 

 

 

Az édenkert és a sárkeresztesi borkultúra

Már az emberiség kultúrájának kezdetén művelni és őrizni kellett az Édenkertet (1 Móz 2, 15). Ma is felszólít az ige, hogy a mi „édenkertünket” műveljük és őrizzük. Az édenkert értékessé tette a tájat és az emberek életét. A szőlőmunkások mai munkája által értékesebbé válik a táj és Sárkeresztes is. Jézus is észrevette a szorgos, vagy a gonosz szőlőmunkásokat és róluk példázatokat mondott. Eljárt vacsorákra, ahol szívesen beszélgetett az emberekkel. A mi vacsoránkon a kőtörő példázata is előkerült, aki tudta, hogy 99 ütés után a 100. ütésre fog a szikla elhasadni. De mind a 99 ütés fontos volt, nemcsak a 100. ütés. Mi is szeretnénk, hogy egy csapásra minden gondunk megoldódjon. De szorgalmasan kell 99 mozdulatot, vagy szakmai munkát végeznünk, míg a századik munkavégzéssel együtt meghozza a kitartás a várt eredményt. Ilyen eredmény a munkától, verítéktől és napfénytől gyöngyöző bor is. Milyen csoda, hogy az Úr újra termést adott. Mindenféle növényt nevelt az Úr a mi újhegyünkön is, ahol a szép keresztesi szőlőskertek találhatóak. Ám azt is észrevettük, hogy nemcsak a szőlőskert művelése nehéz. Ma már a „gondűző édenkert” megőrzése a nehezebb, mert nemcsak a szélsőséges időjárás, vagy a növények betegségei okozhatnak gondot. Őriznünk kell a társadalmi és környezeti katasztrófáktól fenyegetett kis „édenkertjeinket”, mert vannak pl. olyan iparilag szennyezett környezetek, ahol már gondolni sem lehet gyümölcstermésre. Hálásak is vagyunk, hogy tavaly jobb volt a szőlőtermés is, mint 2010-ben, amikor csak 21 minta érkezett. Most 36 mintát értékelt a neves zsűri (elnöke Tálos Tamás, a magyarországi Borrendek országos szövetségének alelnöke, a Magyar Borakadémia tagja). A jó szó bíztatta a gazdákat, reménységet és megerősítést nyertünk a napokban megrendezett gazdák összejövetelén, ahol nagyszerű volt a közösségélmény. A finom vacsora is kitűnő volt. Arany minősítést nyertek: Fülöp János (kékfrankos rosé), Dávid György (cabernet savignon), Vadász Ferenc (ezerjó), Guti Attila (tramini), Szemlei József (vegyes fehér). Ezüst minősítést nyertek: Mészáros Károly (blauburger), Vadász Ferenc (olaszrízling), Guti Attila (shardonay), Pénzes Sándor (rizling), Fülöp János (olaszrizling), Szabó Lajos (vegyes fehér), Papp Lajos (vegyes fehér), Alföldi Gábor (vegyes fehér), Naszályi Imre (vegyes fehér), Papp Lajos (vörös), Alföldi Gábor (vörös), Végh István (vörös). Bronz elismerést nyertek: Soós János (vegyes fehér), Mészáros Sándor (vegyes fehér), Vadász ferenc (vegyes fehér), Mészáros Károly (vegyes fehér), Háder József (vegyes fehér), Dávid Tibor (vegyes fehér), Soós János (vörös), Mészáros Károly (vörös). Köszönjük annak a 16 szorgos személynek, akinek a munkája révén ez a jól szervezett este sikeressé vált.

                    Jakab Sándor lelkipásztor, Sárkeresztes-Mohai Társegyházközség

 

 

Sárkeresztesi gyümölcstermés és borkultúra

A bor és a gyümölcsök titkát nehéz lenne megfejteni. A 2010-es év kedvezőtlen időjárása ellenére, mégis kitüntette a sárkeresztesi borokat a bíráló bizottság. A munkán, a hozzáértésen, a jó fajtákon és talajon kívül, köztudott, hogy szükség van kedvező időjárásra és megfelelő szakmai eljárásokra is. Szükség van még biztatásra, hitre is, hogy megéri sokat dolgozni érte, akkor is, ha az időjárás megpróbálja a termelőket. Ilyen volt a 2010-es év, amely rányomta bélyegét a 2011-ben méltatott szőlőtermésre és az ebből nyert borokra. A bíráló bizottság méltatására azért is szükség van, mert a szakmai biztatás és elismerés is elősegíti a minőségi kultúra kialakítását. Méltatni kell mindenkit, aki hozzáértéssel hozzájárul a szép és sokszínű gyümölcsterméshez, finom borok termeléséhez, a táplálékok előállításához és a finom vacsora elkészítéséhez. A sárkeresztesi borokat bíráló bizottság, névszerint Tálos Tamás, a magyarországi borrendek szövetségének alelnöke, Eördög Mihály, Friedli Károly (Brindizi Szent Lőrinc Borrend) a következő eredményeket állapította meg az összesítő alapján: 3 arany (Keresztes László - kékrankos, Vadász Tamás – vegyes fehér, Mészáros Károly – blauburger-rosé), 5 ezüst (Papp Lajos vegyes fehér, Mészáros Károly – vegyes vörös, Szima István – vegyes rosé, Vadász Ferenc – vegyes fehér, Papp Lajos – vegyes vörös), 12 bronz (Naszályi Imre –rizlingszilváni és vegyes fehér, Felföldi Ferenc, Falusi Imre, Vadász Tamás, Mészáros Károly, Keresztes László, Alföldi Gábor –kékfrankos és vegyes fehér, Mészáros Sándor, Vadász Ferenc és Szabó Lajos).

  

(6730)

  

(6723) i:\011oktmemóriakártyák\Fényképek 011 ápr\fényképek 011 ápr\DCIM\116_FUJI\

2011-ben már jobban kedvezett az időjárás a sárkeresztesi tájon és szőlőhegyen szorgoskodó gazdáknak. Ezt ünnepeltük meg az őszi fényben aranyló sárkeresztesi szőlőhegyen. A gyümölcstermés sokfélesége örömre és hálára kötelez. Köszönet a szervezőknek és segítőknek, a finomságok adományozóinak.           Jakab Sándor lelkipásztor

(9769)

((9772)

i:\011oktmemóriakártyák\DCIM\119_FUJI\

 

Sárkeresztesi Református Közösség

Az egyházközösség saját honlapja: http://www.refdunantul.hu/lap/sarkeresztes/cikk/mutat/koszonto-2/

Dunántúli Egyházleírások a XVIII. századból így ír Keresztesről 1774-ben:

Ez a helység találtatik nemes Székes Fejér Vármegyében, melyben is a Helvética confessiót vallóknak mostani prédikátorjok tiszteletes Vásoni Gergely. Kezdődött itt a Helvetica confessión lévőknek exercitiumok még a múlt seculumnak elein, ugyhogy már 1671-dik esztendőben virágzó eklésiájok volt. Mostani földesura ezen helységnek méltóságos grof Lusintzki György, kinek uralkodása alatt békességben vagyon ezen eklesia. Ebben a helységben a Helvetica confessiot vallóknak számok 584.

A református gyülekezet alakulása az 1650-es évek elejére tehető. Az első pontos évszám 1654. esztendő, amely az első prédikátor szolgálatát is bizonyítja. Sárkeresztes első ismert lelkésze 1654-ben Adonyi István volt. A református jobbágyok letelepítése Nádasdy Ferenc telepítési akciójának eredménye. Hogy honnan települtek ide a gyülekezetalapító ősök, nem tudjuk. Prédikátora javadalmaként jobbágytelket kap földesurától, fundust temploma, iskolája és szolgálati lakásai számára, az egykori egyutcás falu közepén, a mai helyén.

A Dunántúli Egyházkerület legrégebbi protokollumában találjuk az első bejegyzést Keresztesre vonatkozólag, mely szerint 1654-ben a pápai egyházkerületi zsinaton jelen volt Adonyi István Köresztes Majorja prédikátora. Az 1657-es zsinatnál viszont ez áll: Köresztes Majorja üresedésben. Keresztesen tehát eleven gyülekezeti élet folyt ez időben.

Az 1662-i országgyűlésen több mint 400 templom elfoglalásáról tesznek panaszt a protestáns rendek. Az itteni zaklatásokról nem szól a hagyomány, ami nem a földesúri türelmességgel, hanem a török uralom jelenlétével magyarázható. A magyar protestantizmus szomorú korszakában, a gyászévtizedek alatt (1671-1681) Keresztes viszonylag békés körülmények között élheti hitét, hallgathatja Isten Igéjét. Nem kellett hazavárni a gályarabságból, a protestáns prédikátorok elleni hűtlenségi perben, -közismertebb néven a gályarab perben – 1674-ben (március 5-április 3-ig) Poszonyba idézett prédikátorát. (Itt feltehetően Udvari Mátyásról van szó, aki 1671-1683  szolgált Keresztesen).

1678-ban már harang hívogat, a szegényes, Isten házába. A sövénytemplomok korában, alig gondolhatunk Keresztesen kőből épült templomra, sokkal inkább paticsfalu, sárral tapasztott, torony nélküli imaházra, akár csak Almáson, Bodajkon, Szentgyörgyön. Mintegy másfél évszázadon át nem épülhet torony, az időközben kőre cserélt oratóriumhoz.

1773-ban a keresztesiek azért könyörögnek a földesúrnál, vármegyénél, hogy haranglábunk is majd csaknem egészen romladozásban vagyon… Ekkor engedélyt is kapnak a javításra.

Ugyanebben az esztendőben új parókia építéséhez kér és kap engedélyt az akkor 580 lelkes gyülekezet. Parokiális házunk circiter 70 esztendőknek előtte építtetvén annyira már az egész leszállott, hogy abban prédikátorunk nem lakhatik, ezt is hogy újjonnan felépíthessük, alázatossan instállunk…

(Az első parókia felhetően az 1650-es években, a második parókia 1703-ban, a harmadik parókia 1773-ban, a negyedik parókia pedig 1862-ben épült, amely jelenleg is áll. A parókiák mind ugyanazon a telken épültek a mai Kossuth utca 26 szám alatt.)

1779-ben az oratórium teteje egészen megromladozott… ezért reparálásához kérik a felsőbbség hozzájárulását. A hat évvel korábban kelt instancia szerint a templom teteje fazsindelyes …megengedni méltóztatnék az oratoriumunknak romladozott sindelezését reparáltatni tornácának pedig tetejét, mely már éppen elrohadoztatott, ujjonnan megépíteni az oratórium ajtajával együtt…

Anyakönyvezetés 1743-tól kezdve folyamatos. Ekkor még csak a kereszteltek matrikulája jegyeztetett, a halotti anyakönyv 1752-től, míg az esketési anyakönyv csak 1760-tól indul.

Szép korszaka a keresztesi eklésiának az a három évtizednyi idő, amikor 1760-1787-ig a templomától és papjától megfosztott almási gyülekezet egy részét istentiszteleti közösségébe befogadta. Helyszűke miatt járt három felé is tempomba az almási gyülekezet: Csurgóra, Keresztesre és Mohára.

1825-ig a székesfehérvári református gyülekezet önállósodásáig Keresztes volt a fehérvári gyülekezet anyaegyházközsége.

1879-ben a gyülekezet létszáma eléri a 900 főt. Iskolás tanulói száma 108 gyermek. 1860 óta két tanteremben folyik a tanítás. Segédtanítót a pápai kollégiumtól kaptak.

A Keresztesi református egyházközség irattárát a II. világháború szinte teljesen megsemmisítette.

Álljon itt a keresztesi Református Egyház ismert lelkészeinek névsora Babay Kálmán református lelkész feljegyzése alapján és kiegészítésével:

1. Adonyi István (pápai zsinat 1654.évi jegyzőkönyve)
2. Udvardí Mátyás török világ előtti 17 esztendő ab anno 1671
3. Tatai János úr ab anno 1683 szolgált egy végben 7 esztendőt
4. Bajcsi András úr volt 7 eszt.1690
5. Tormai István volt 6 eszt. ab anno 1697 (ab anno=évtől)
6. Uj-Vári Sámue volt 6 eszt. ab anno 1703
7. Miskolczi Mihály volt 3 eszt. ab anno 1704
8. Vetsei Pál úr volt 1 eszt. ab anno 1707
9. Kállai János úr volt 1 eszt. ab anno 1708
10. Teremi Pál úr volt 2 eszt. ab anno 1709
11. Enyéngi István 1711
12. Pápai Ádám 1713
13. Szent-Péteri István 1715
14. Edelényi András 1719
15. Viski Pál 1727
16. Veszprémi János 1731
17. Raikó Mihály 1743
18. Széplaki Ádám 1759
19. Vázsonyi Kovács Gergely 1762
 20. Vázsonyi János 1777 Berhidára rendeltetvén,helyébe jött Szent Mihályról 23 évi ottani lelkészkedés után
 21. Bitkei Tóth Márton 1782 után ide rendeltetett Falu Battyánból
 22. Tunyogi János 1783 Egresre rendeltetett
23. Ákáb Sámuel 1792 volt mezőszentgyörgyi prédikátor
 24. Pécsvárady Gergely 1836 előbb 5 évig Bodajkon volt
 25. Halom Ádám 1851-1853 segédlelkész
 26. Kovács János  1851-1853 segédlelkész
 27. Parragh Ferenc 1853
 28. Lukács István 1886
 29. Babay Kálmán  1892-1930
 
Eddig Babay Kálmán feljegyzése) Utána voltak:
 30. Barsy Miklós 1931-1932
 31. Csomasz Tóth Kálmán 1932-1938
 32. Németh Lajos 1938-1970
 33. Farkas Tamás 1970-1977
 34. Németh Gyula  1977-1978 magyaralmási lp mint helyettes lelkész
 35. Kotormán István 1979-1980 segédlelkész
 36. Fay Aladás 1980-1981 beosztott lelkész
 37. Köntös Dezső 1981-1982 helyettes lelkész
 38. Kovács Zoltán 1982-1991 magyaralmási lp. mint helyettes lelkész
 39. Göncző Sándor 1992-

A keresztesi Reformata Ecclesia a mint a régi idejű atyáinktól hallottuk és mostan élő emberek is azokra emlékeznek, még a török idejében fundáltatott a közelebb elmúlt Seculumnak (korszaknak) az elején (:1600:)